Rólam

Lassan negyven éve állok a konyha tűzhelye mellett. A kezdet egészen ifjú koromra nyúlik vissza, amikor édesanyám nyaranta egy hónapot szokott volt tölteni szülőhazájában, Erdélyben. Volt, amikor én is mentem vele, volt, amikor csak egyedül utazott látogatóba a rokonokhoz. Egyik ilyen alkalommal, lehettem vagy tizenhárom éves, a hazaérkezésénél nagy meglepetés érte. Éjjel utazott, nem is keveset, kora délelőtt hullafáradtan esett be az ágyába, nem is vett észre semmit a konyhában. Azonnal elaludt. Amikor délután, úgy öt-hat óra tájban kezdett magához térni, hívtam asztalhoz, hogy most már enni kellene valamit. Még egy kicsit kómásan kibotorkált, leült, és szinte azt sem tudta, fel sem fogta mit eszik. Húslevest, és töltött káposztát tálaltam elé, amit automatikus mozdulatokkal emelt a szájához. Már befejezte az evést, amikor valami gyanús lett neki. Megkérdezte, hogy honnan van az étel, amit evett, és ki főzte. Töredelmesen bevallottam, én követtem el, és megijedtem, hogy nem ízlett neki. Tágra meredt szemekkel kérdezte: Te tudsz főzni??? -Azt nem tudom,- feleltem, -de mindenesetre ezt én készítettem.- A csodálkozását értettem, mert soha nem tanított főzni. Én csak mindig ott lábatlankodtam a konyhában, figyeltem, és lestem a fortélyokat. Így történt. Ugyanez az eset esett meg a nagyobbik lányommal is. Őt se nem kellett, se nem lehetett tanítani főzni. Önként érdeklődött, van érzéke hozzá. Ő már kirepült a fészekből, de ha haza látogat, övé a konyha. És ha olyan kedvében lesz legközelebb, és nem bánja, az ő készítményeiről is teszek fel képet, receptet. Érdemes lesz azokat is végig böngészni.