Törős túrós
Törős túrós
A makacs tények:
A túró nem tartozik a kedvenceim közé. Ennek ellenére, használom időnként. A végeredmény számít. Sütök belőle sósat, édeset, főzöm is, ha valamelyik „megevő” azt kéri. De egyet nem csinálok soha, a stíriai metéltet. Nincs az a földi hatalom, ami rávegyen erre. (Vagy mégis? Ki tudhatja azt előre… :D ) A lényeg az, hogy azért én is megkóstolom az elkészült ételeket. És bevallom, túró ide, vagy oda, némelyik még ízlik is.
Előzmény:
Gyors pogácsát akartam csinálni, ez lett belőle. Ez is gyors, de inkább lapótya, mint pogácsa. Viszont többek között ezt is megkóstoltam, sőt! Nem bántam meg.
Felderítés:
Körbeszaladtam a szokásos felderítő csapásomon, liszt (ami nálam mindig úgy kezdődik, hogy végy legalább egy kilót – ez igaz a palacsintára is, pogácsára is, bejglire is… stb. – de itt most a felét túróval helyettesítettem) van még a zsugorból, a hűtőben fellelhető minden kellék, gyúrótál, gyúródeszka, nyújtófa is a helyén, a reszelő szintén, kenőtoll, derelyevágó (vagy esetleg pizzavágó) pedig a fiókban vár bevetésre készen. Indulhat a mutatvány!
Begyűjtés:
Kerítettem a raktárból ½ kg lisztet, előkészítettem a 40 dkg margarint (ezt előző este már kivettem a hűtőből), ½ kg túrót, 3 dl tejfölt, 5 dkg friss (v. 2 cs. instant) élesztőt, kb. 15 dkg sajtot (ízlés szerinti fajtát és mennyiséget), 1 tojást a hűtőből, és 5 teáskanál sót a konyhapultról. Azt hiszem, minden megvan, amire így elsőre gondoltam, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.
A munka dandárja:
Kezdetnek az élesztőt belemorzsoltam a tejfölbe, utána láttam hozzá a többi hozzávaló összedolgozásához. Nem futtattam fel úgy igazából az élesztőt (többek között ezért is gyors ez a tészta), csak addig volt a tejfölben, amíg összeraktam a többit, épp, hogy csak elkezdett „mászni” J. A margarint már korábban szobahőmérsékleten tartottam, hogy könnyebben tudjak vele dolgozni. A tésztát összeállítottam (nem kell megijedni, egy kicsit ragacsos lesz), erősen lisztezett deszkán kicsit átgyúrtam, és tepsi méretű sütőpapíron, a tetejét meglisztezve, kb. ujjnyi vastagra nyújtottam. Ezután kezdtem csak reszelni a sajtot, egy kis időt hagyva az élesztőnek, hogy addig is végezhesse a dolgát. Keresztbe, hosszába, átlósan, vagyis össze-vissza végigtoltam rajta a derelyevágót, így alakult ki a többféle méret, és forma. Felvertem a tojást, megkentem vele a tésztát, és megszórtam a reszelt sajttal (keverék is lehet, ki hogy szereti). Hideg sütőbe toltam be, rásegítve ezzel az élesztő munkásságára, és közepes lángon addig sütöttem, amíg a tetején a sajt meg nem pirult. Még melegen, ahogy a kezem bírta, széttördeltem a vágások mentén, és szellősen, elforgatva tálra tettem.
Végeredmény:
Nyálcsorgatóan gyönyörű egybetepsis sütemény lett. És ráadásul finom is. Még nekem is ízlett, dacára annak, hogy a túró – mint fent már említettem – nem tartozik a kedvenceim közé. Amikor a sütőből kivettem az első sütést, úgy ahogy volt, még melegen, szinte az egész tepsivel elfogyott. Hidegen sem volt rossz, de nekem úgy frissen, forrón, jobban ízlett.
Visszatekintés:
Ebből a mennyiségből nekem két tepsivel lett. A másodiknak volt ideje egy kicsit kelni, ezért nem volt baj, hogy a már meleg sütőben sült. Nagyon gyorsan elfogyott! Lehet, akkor kellett volna kipróbálnom ezt a sütit, amikor valamilyen tartalmasabb levest főzök, és utána másodiknak? Nem csak úgy hirtelen felindulásból elkövetni? J
Javaslat:
Mindegy. Akár leves után, akár csak úgy magában, mindenhogy jó. Csak számolni kell a gyors fogyással. J Lehet a mennyiséget felezni, duplázni (én az utóbbit fogom legközelebb), csak nem megsütni nem lehet!!! Érdemes kipróbálni! A visszajelzéseket most is várom!
