Szupernyolcas
Szupernyolcas
A makacs tények:
Oroszlán vagyok. És mint ilyen, nem nagyon (tudok?) szeretek veszíteni. Számomra az egyedüli elfogadható hely, a dobogó legfelső foka. Ebben csak az a rossz, hogy elég nehéz überelni. De azt is meg szoktam oldani. ;-) Csupán egy kis kreativitás kell hozzá. Az meg mindenki rendelkezésére áll, csak élni kell vele. Tény, hogy ez a süti egy melléktermék, ami akár fölösleges is lehetne, de újrahasznosítani is lehet, vagy egy kicsit felturbózva ámulatra bírni azokat, akik akkor találkoznak vele először.
Előzmény:
Néhány éve meghívást kaptam Ráday Pál kastélyába egy családias hangulatú ünnepségsorozatra, melynek keretében körbevezettek minket a kastély termein, oda is bemehettünk, ahova halandó ember egyébkent be sem pillanthat. Ebben a kastélyban – többek között – van az egyik hangszerkiállítása a zenész ismerősömnek (róla, és a kamaraegyütteséről, koncertjeiről írok a blogomban: https://csillagaurora.blogspot.hu/), így a munkáit is láthattam, nem csak a muzsikáját hallhattam. Zenés hétvégi program volt a műsorban, egy hangverseny köré építve. A meghívóban még az is állt, hogy nem fognak megharagudni, ha valami jóféle saját készítésű sütemény társaságában érkezek, amit természetesen a látogatóknak fognak feltálalni. Fentiek (A makacs tények) tudatában, remélem mindenki sejti, azonnal mekkora bajban éreztem magam. Az ugye kizárt, hogy amit én viszek magammal süteményt, ne az legyen a non plus ultra. Meg is ütött volna a guta, ha a „futottak még” kategóriába esett volna. Az nyilvánvaló, hogy a vidéki kastélyba leginkább a környékről fognak érkezni a látogatók, ők viszont a házi süteménycsodáik tekintetében verhetetlenek. Valami olyannal kellett előrukkolnom, amit még soha senki sem látott. Így született meg –akkor ott csak így emlegették: Ez meg mi a csuda lehet? – ahogy később elneveztem: a Szupernyolcas.
Felderítés:
Először is a gondolataimba mélyedtem, mi is lehetne az a fenomenális süti, amitől tátva marad a szája mindenkinek, vagy legalábbis erről beszélnek. A kókuszos sütim (nagy siker!, később ezt a receptet is megírom) túl macerás, annyi időm már nincs. Hát maradtam a jól bevált, aránylag gyorsan elkészíthető, és „közben még más is csinálható” kelt tészta, a fánk mellett. A már ismert gyűjtögető szenvedélyem hasznát most vettem csak igazán, mert ami kellett a sütéshez, mind a rendelkezésemre állt, csak össze kellett szednem őket.
Begyűjtés:
Kerültem, fordultam, és a konyhapultra hordtam mindent: a tésztához az 1 kg lisztet, 10 dkg cukrot, 10 dkg margarint, 4 tojást (csak a sárgáját használjuk, a maradék fehérjéhez egy másik receptet fogok írni), kiskanálnyi (ízlés szerint) sót,7 dl tejet, 2 cs. instant élesztőt (vagy egy cs. frisset), olajat a sütéshez, a töltéshez ízlés szerinti és mennyiségű lekvárt, a tetejére díszítésnek 10 dkg tortabevonót, 5 dkg margarint, (ha valaki nagyon színesre szeretné a fánk-tálat, cukormázat is használhat a lyukas fánkokhoz), porcukrot a szóráshoz, és természetesen előkészítettem a három féle kiszúrót. Azt hiszem, minden megvan, amire szükségem van a sütéshez, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.
A munka dandárja:
A szokásos félsűrű kovásszal kezdtem (a fele mennyiségű langyos tej, az összekevert élesztő-2 ek. liszt-2 ek. cukor) addig a tojássárgákat kikevertem a cukorral, majd beleöntöttem a felfutott kovászt, a megolvasztott, de nem forró, csak langyos margarint, majd a lisztet. A maradék tejben közben feloldottam a sót, és beledagasztottam a tésztába. Megkelesztettem, és deszkán kinyújtottam kb. kisujjnyi vastagságúra. Csináltam cakkos szélűt, sima szélűt, lyukas közepűt, innen jött ki a mini fánk, meg csináltam lekvárral töltöttet is. Hát itt van szupernyolcas kezdete. A kiszúrt fánktésztát egy kicsit megnyújtom, ráteszem a lekvárt, ugyanígy kinyújtom a másikat, amivel betakarom, megnyomkodom körbe a szélét, és újra kiszúrom az eredeti formával. A töltött fánk széle visszamarad, ezt nyolcas formára többször összecsavarom (sütés közben úgyis kicsit kipörög, tesz 1-2 fordulatot), így alakul ki a szupernyolcas. Ha megsült, egymás mellé fektetem a konyhai papírtörlőn, és az olvasztott tortabevonó és margarin keverékével megcsíkozom. A töltött fánkok tetejét belemártom a megmaradt csokis masszába, a lyukas fánkokra vagy cukormázat teszek, vagy csak porcukorral megszórom, mint a többi fánkot.
Végeredmény:
Nagyon mutatósak ezek a fánkok, főleg, ha több féle van a tálcára elhelyezve. A kastélyba csak a szupernyolcast vittem el, nagy sikert aratott. Azt gondolom, sikerült elérnem a célom. Amerre mentem, szinte mindenkinek a kezében láttam belőle legalább egy darabot, volt, hogy a hátam mögött találgatták, vajon mi is lehet ez a süti.
Visszatekintés:
Nos, az „oroszlán” mivoltom nem szenvedett csorbát. Hízott a májam, főleg attól, hogy elsőnek fogyott el a sütemény melléktermékből felturbózott süti. Na, nem azért, mert keveset vittem volna! :D
Javaslat:
Ajánlom mindenkinek, bátran használja a fantáziáját, biztos nagyon sok variáció van még, amit ki lehet hozni egy egyszerű süteményből! Várom az elkészített ötleteket, ha lehet, fotóval együtt! Jó kreatívkodást!
