Sütőtökkrémleves
Sütőtökkrémleves
A makacs tények:
Ez a zöldség (vagy inkább sárgaság) megosztó. Van, aki szereti, van, aki nem. Aki szereti, az nagyon, és minden formájában, aki meg nem, az utálja, akárhogy is van elkészítve. A két tábor között alig van átjárás. De azért előfordul. Például én.
Előzmény:
Nagyon sokáig nem szerettem a sütőtököt. Azt, a hatalmasat, azt a (szerintem) ronda, meghatározhatatlan színű külsejű valamit. Még a tökmagért sem voltam, vagyok odáig. Aztán egyszer csak szembe jött velem ez a körteformájú, kellemesen melegsárga színű fajta, és elkezdtem megbarátkozni vele. (Az előbbivel még a mai napig sem sikerült!) Először sütöttem belőle, óvatosan megkóstoltam, és csodák csodájára, nem haltam bele. Sőt! Még ízlett is! Innen kezdődött a sütőtök- szeretem korszakom. Azóta már megpróbálkoztam a krémlevesével (amit alább le is írok), és mivel szezonja van, töröm a fejem, mit lehetne még kihozni belőle. Krémnek, pürének, betétnek…, még nem tudom, de már sorakoznak az ötletek, kipróbálásra várva.
Felderítés:
Még szaladnom sem kell egy kört sem a lakásban, úgy is tudom, hogy ilyen idő tájt mindig van itthon sütőtök. Hagyma szintén akad, annak soha nem szabad kifogynia, a krumplival ugyanez a helyzet. A húsleveskocka is mindig ott figyel a fűszeres fiókban, de mostanában inkább az alaplevet használom (mivel nagyon olcsón jutok hozzá disznó és marha csonthoz), szerecsendióból is van a fűszerek között mindig 1-2 szem. Általában főző-, és habtejszín is megtalálható a hűtőmben, így nem okoz gondot egy hipp-hopp sütőtökkrém leves összeütése. És igazán nem tart sokáig!
Begyűjtés:
Kerítettem a kosárból 1 fej hagymát, 1 közepes kanadai sütőtököt, 3-4 krumplit (ízlés szerint, de összevágva ne legyen több, mint a tök háromnegyede), 1 húsleveskockát (vagy ha van, alaplét pl. csontból), 1 db szerecsendiót a fűszeres fiókból, 1 kis doboz főzőtejszínt a hűtőből, és természetesen sót (ízlés szerint) a konyhapultról. Azt hiszem, minden megvan, amire így elsőre gondoltam, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.
A munka dandárja:
A tököt hámozás után összevágtam kockára, a krumplit is, a hagymát pedig négybe. Egyszerre tettem főni minden zöldséget, felöntöttem alaplével, annyival, hogy ellepje (alaplé helyett lehet használni leveskockát is). Egy kicsit utána sóztam, és puhára főztem. Összeturmixoltam annyi lével, hogy könnyen folyós-krémes legyen, elkevertem benne a tejszínt, ízesítettem frissen reszelt szerecsendióval, visszatettem a tűzre, és mégegyszer felfőztem az egészet. Tálalásnál héjnélküli tökmaggal kínáltam.
Végeredmény:
Kellemes ízű, színű és illatú leves lett. Nagyon jól mutat rajta, és nem utolsó sorban érdekes élményt nyújt a levesbetétként funkcionáló tökmag, ami „ropogóssá” tette a levest. Már rátekintve is egyfajta melegséget sugároz. A szerecsendió íze fokozza a sütőtök és a tökmag ízének egyvelegét. Különleges és finom étel. Nem csak én mondom, a „pudingpróba” is igazolta, meg a fogyasztás-mennyiség is.
Visszatekintés:
Amikor először próbálkoztam meg ennek a levesnek az elkészítésével, csak annyit tudtam róla, hogy meg kell főzni a sütőtököt, talán mintha krumpli is, hagyma is kellene bele, meg valami, aminek köze van a húsleveshez. Na, gondoltam, hogy ebből mi lesz? Semmi nem lett, mert ami kikerekedett belőle, az semmire nem hasonlított. Próbáltam ezzel-azzal feljavítani, de a kívánt hatást nem értem el vele. Aztán hallottam olyat is, hogy valaki édesre készíti, meg olyat is, aki szerecsendióval fűszerezi. Hopp, akkor az a nekem való ízesítés, mert ezt a fűszert nagyon szeretem. Így lett ilyen a sütőtökkrémlevesem.
Javaslat:
Kedves „sütőtöknemszeretők tábora”! Annak ellenére, hogy nem szeretitek a sütőtököt, Nektek is ajánlom ennek a krémlevesnek az elkészítését! Hát, ha már annyian szeretjük, nem lehet az olyan rossz! Nem is az! Nem bántam meg, hogy átálltam a „sütőtökszeretők táborá”-ba. Nektek, pedig „sütőtökszeretők tábora”, csak annyit, jó étvágyat hozzá! A véleményeiteket továbbra is várom!!!