Pöttyöskuglóf-torta kókuszkrém, és tejszínhab köntösben
Pöttyöskuglóf-torta kókuszkrém, és tejszínhab köntösben
A makacs tények:
Szülinapok, márpedig vannak. Meg lesznek is, mindig is. És mint ilyenre, illik tortát szervírozni. Mivel rólam van szó, szinte kötelező saját recept alapján elkészíteni. Mármint, ha van hozzá ötletem, és kedvem, no meg időm. Ha esetleg valamelyik hibádzana, máris a cukrász gazdagodna.
Előzmény:
Pici lányom néhány napja valami extrém receptet talált a neten, amit sürgősen meg kellet csinálni, ehhez szükség volt háztartási kekszre. Mivel csak kilós kiszerelésben lehetett akkor kapni, ezt kellet megvenni. Igen ám, de csupán néhány darabra volt szüksége, a többi azóta is ott figyelt. Az én fantáziámat meg nagyon piszkálta, kezdeni kellene valamit a maradékkal.
Felderítés:
Körbenéztem, először is a fejemben, milyen ötlet található ott, ha a háztartási kekszre gondolok. Az már biztos volt, hogy a kókusz is szerepet kap a receptben, és nem is kicsit. És az is biztos, hogy sütni fogom. Valami jó forma után kutattam, amikor megláttam a középen lyukas kuglóf sütőt. Ez az! És összeállt! Elindultam hát kipakolni a konyhapultra a hozzávalókat az alábbiak szerint:
Begyűjtés:
Kerítettem a tésztához 1 nagy csomag háztartási kekszet (megtörtem mozsárban kb 40 dkg-ot belőle – nem az összeset porrá, voltak benne kisebb darabok is –, kb 10 dkg-ot meg nagyobb darabokra tördeltem),, 2 cs. vaníliás cukrot, 4 evőkanálnyi kakaóport, 4 tojássárgáját, 10 dkg Rama margarint, kb 5 dl tejet, 1 cs. instant élesztőt, a krémhez 5-5 dkg grízt és réteslisztet, 15 dkg cukrot, 10 dkg kókusz reszeléket, 1 cs. vaníliás cukrot, 5 dl vizet, 10 dkg Rama margarint, 1 doboz (5 dl) növényi tejszínhabot, 1 cs. zselatint (15 g), 1 dl vízet, a díszítéshez csoki reszeléket és forgácsot, meg mandulaszeleteket. Azt hiszem, minden megvan, amire így elsőre gondoltam, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.
A munka dandárja:
Beletettem az élesztőt a szokásos „felfuttató” cserépedényembe, és mivel félsűrű kovászt szoktam csinálni mindig, tettem bele még lisztet is, cukrot is. Elkevertem 2 dl langyos tejjel. Amíg felfutott az élesztő, összetörtem a kekszet, a nagyobb darabosat félretettem. A puha margarint habosra kevertem a vaníliás cukorral, a tojás sárgákkal (ha valaki édesebben szeretné, itt tehet bele még cukrot, vagy porcukrot is), Beleöntöttem a félsűrű kovászt, az összetört, kakaóporral elkevert kekszet, és a megmaradt tejjel bedagasztottam, végül belekevertem a nagyobb kekszdarabokat is. Mivel nem liszttel készül ez a sütemény, nem kell megijedni, a tészta sem lesz a szokványos kelt tészta. Zsírozott, lisztezett kuglófformába öntöttem, és hagytam kelni. Ez a tészta nehéz, sokáig kell keleszteni is, és sütni is (hideg sütőbe kell tenni, teljes lánggal kb 5 percig, utána közepes lánggal vagy 45 percig sütni, de figyelni kell, hogy elválik-e a szélétől!). Hagytam teljesen kihűlni, mert ha akár langyos is, megolvad benne a krém, ami nem annyira jó dolog! A krémhez a grízt, lisztet, cukrot, kókuszreszeléket összekevertem, beleöntöttem a vizet, és sűrű pépet főztem belőle. Ezt is hagytam teljesen kihűlni. A margarint a vaníliás cukorral habosra kevertem (ha valaki édesebben szeretné, tehet hozzá még porcukrot is), beletettem a főzött krémbe. Időközben a zselatint beáztattam a hideg vízbe 10 percre, majd forrásig melegítettem. Amikor langyosra hűlt, felét beleöntöttem a krémbe. Ezalatt a tejszínhabot is felvertem (szerintem a növényi tovább tartja a formáját, nem esik össze), ebbe öntöttem bele a zselatin másik felét. Figyelni kell arra, hogy a zselatin ne legyen túl meleg, de túl hideg se (mert ha nagyon kihűlt, akkor már megdermed,t és nem lehet belekeverni a krémbe, habba). A megsült tésztát fejre állítottam, a közepét megtöltöttem a kókusz krémmel, az oldalát is bekentem vele. Erre jött a tejszínhab, ami annyira keményre sikerült, hogy megtartotta a formát, ahogy rátettem a süteményre. Ezáltal szépen dekorálható lett! Az oldalát megszórtam tortabevonóról reszelt morzsával, a tetejére csoki forgácsot tettem, meg mandulaszeleteket. Így alakult ki a szülinapi torta. Érdekes, nem szokványos piskótás, hanem kelt tésztás.
Végeredmény:
Nem várt lett! Felülmúlta az elképzelésemet! Mivel nem vagyok édesszájú, nekem nem hiányzott belőle a cukortöbblet, de a családom megjegyezte, hogy nem elég édes. Ezen lehet változtatni a következő sütésnél.
Visszatekintés:
Azt gondolom, hogy a legközelebbi szülinapos (kicsilámyom), nem ilyen tortát fog kérni. Pedig jó móka volt tortává alakítani egy kekszes kelt tésztát, feldobva kókusszal és tejszínhabbal. Már gondolkodok a következő „őrült” recepten, ami nem biztos, hogy édesség lesz.
Javaslat:
Csak az erős idegzetűek kezdjenek hozzá ennek a süteménynek a sütéséhez! Azok, akik nem riadnak vissza egy kis „normális”-on túli ötlettől, azok, akik bátrak kipróbálni egy első hallásra is bizarr receptet. Nos, nekik jó sütést kívánok! Akik nem elég bátrak hozzá, hívassák meg magukat a bátrakkal egy kóstolásra! :D
