Műhurka
Műhurka
A makacs tények:
Maradékok márpedig mindig vannak! Ha egy kanálnyi, egy kanálnyi, ha egy félfazéknyi, egy félfazéknyi. De, maradék. A maradék, az maradék. Nálam sincs ez másképp. Valamit kezdeni kell vele. És főleg a köretek közül kerülnek ki a maradékok, nem is értem, miért. :D
Előzmény:
A rizs az, ami kicsit több szokott lenni, ami nem fogy annyira, mint a hús. Ez, mikor már többedszerre fordult elő, gondolkodásra kényszerített, hogyan lehetne felhasználni kidobás helyett. A kutyának is oda lehet adni tulajdonképpen, de jobban szerettem volna inkább az étkezőasztalra tálalható állapotba hozni. És akkor eszembe jutott egy gyerekkori emlék, ami még a disznóvágások alkalmával történt. A hurka töltésénél kimaradó összegyúrt alapanyagot édesanyám külön megsütötte üvegesre dinsztelt hagymán, ami nagy sikert aratott a családban. Később már szándékosan hagyott ki a töltésből hurkát, hogy töltetlenül megsütve ehessük meg. Ez az emlék inspirálta a következő receptet.
Felderítés:
Már annyiszor tettem említést a gyűjtögető szenvedélyemről, most újból előhozakodok vele. Ez ugyanis kiterjed a konzervekre is. Jó szolgálatot tesznek, ha épp nem jut eszembe semmi. Vagy hirtelen kell összeütni valamit. Ezúttal célirányosan vettem elő a dobozokat, és készítettem egy új, reggelire, vagy akár salátával együtt is ehető vacsorára valót.
Begyűjtés:
Kerítettem a kosárból 1 fej hagymát, törtem a mozsárban nem kevés (ízlés szerint, de inkább többet, mint kevesebbet!) borsot (főleg az orrom alá jutott belőle rendesen), olajat, 1 vagdalthús konzervet (kicsit), 2 májkonzervet(szintén kicsiket) a polcról, a fűszeres fiókból kivettem egy jó adag majoránnát és a megmaradt rizst a hűtőből, és természetesen sót (ízlés szerint, ha szükséges) a konyhapultról. Azt hiszem, minden megvan, amire elsőre gondoltam, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.
A munka dandárja:
Hidegvíz a szájba a hagymavágáshoz, ez már alap (előző egyik receptben már írtam miért :D ). Nem túl apró kockára vágtam, olajon megdinszteltem egy kis sóval, közben kinyitottam a konzerveket, a löncshúsost egy kicsit összevágtam és rátettem a hagymára, szétnyomkodtam, hogy pép legyen, majd a májkrémeket is, így egy kicsit átpirítottam a fűszerekkel együtt. Én nagyon fűszeresre szoktam csinálni, a rizs úgyis felveszi az ízt. Nem kell sokáig sütni, ha nem akarjuk, hogy az edény aljára letapadjon. (De szerintem az is nagyon finom.) Végül beleforgattam a rizst, még egy kicsit átpirítottam. Pirítós kenyérre kenve nagyon finom, de ha sok a maradék rizs, akkor kenyér nélkül, salátával is lehet tálalni. Szoktam csak úgy, rizs nélkül is készíteni, akkor krémesebb, kenhetőbb a pirítóson.
Végeredmény:
Nekem mindegy, rizzsel vagy anélkül, mindenhogy szeretem. Rengeteg fűszerrel (ez emlékeztet az igazi hurka ízére engem), ami visszahozza a gyerekkorom disznóvágás élményeit, hangulatát. Természetesen ezekből a kis konzervekből nem lesz túl nagy adag, ha esetleg valaki többet szeretne csinálni belőle, akkor az arányok megtartásával nagyobb konzerveket is használhat.
Visszatekintés:
Ebben nem tudok csalódni! Persze azért, mert a fűszerezés adja a hurka „savát-borsát”, azt pedig én teszem bele, úgy, és annyit, amennyit én szeretek! Nem vagyok kiszolgáltatva a hentes ízlésének. Egyszer nagy meglepetés ért, amikor nagyon rákészültem egy igazi, vidéki disznóvágásos házi hurkára, amit egyik ismerősöm hozott. Sajnálatos módon, azon a tájon, a hurkát nem fűszerezik majoránnával…
Javaslat:
Most egy olyan húskonzervet próbáltam ki, amelyik csípős ízesítésű volt. Csak javasolni tudom! Nagyon sokat „dobott” a hurkaízen! Előnyére vált, ajánlom a használatát, és várom a visszajelzéseket! Jöhetnek képpel, vagy kép nélkül is!
Műhurka Műhurka reggelire Műhurka vacsorára