Kéksaláta
Kéksaláta
A makacs tények:
Nem szeretem a kék színt (kivéve, ha penészről van szó, mert akkor inkább kék, mint fekete, de azért az is jöhet). Sosem szerettem. Nagyon kevés kék fordul elő az életemben. Kivétel volt azonban egy rövid időszak. Akkor vártam az első gyermekemet. Egyszercsak igen nagy érdeklődést mutattam a kékek iránt, úgymint kék kismama ruha, hozzá ugye kell kék cipő is, és persze nem maradhat le a retikül sem. Ezzel csak az volt a baj, hogy amíg a ruhát saját magam megvarrtam, a hozzá illő cipőt (nagy nehezen) beszereztem, addig kék retikült se égen, se földön nem találtam. Nem volt mese, csináltatni kellett egyet. Találtam olyan bőrdíszművest, aki elvállalta, de nem volt nála kék bőr. Nem torpantam meg, mert ha kell kék retikül, akkor lesz is! Lett. Sikerült felkutatnom olyan helyet, ahol kaptam kék bőrt, és így már teljes lett a kék kollekció. :) Szülés után már igen ritkán hordtam a cipőt és a táskát, sőt, azóta inkább csak ott figyelnek valahol a pince legmélyén… De, egy dolog biztos, a gyereknek a kedvenc színe: kék! Baba-mama egymásrahatás? Lehet, ki tudja…
Előzmény:
Egyik „máshol töltött” estém vacsorája göngyölt virsli volt, amihez egy salátával akartam hozzájárulni. De nem ám valami szokványossal – ez nem is jellemző rám, lásd pl. Szupernyolcas mesés receptje –, így indultam el az egyik szupermarket felé ötlethiánytól szenvedve. Nem baj, ott mindig olyan dolgok vannak, amik megmozgatják a fantáziámat. Akkor is így történt, frenetikus hatású étel kerekedett ki belőle. A bejáratnál még csak azt tudtam, hogy valami újszerű salátát akarok csinálni, azt hogy mit, fogalmam sem volt. De mire a pénztárhoz értem, összeállt a recept, és az alapanyagok is a kocsiban voltak. A kellemes séta során pár lépésre a bejárattól rám mosolygott egy gyönyörű piros alma, szinte könyörgött, hogy vigyem magammal. Vittem. Itt dőlt el, hogy mit fogok készíteni. Amíg körbejártam, megtaláltam a többi hozzávalókat is, sőt, egy olyat is, ami csak ott kapható. Addig nem ismertem azt a terméket, de bevállalós lévén, velem jött az is. Ez volt a kékpenészes sajt!
Felderítés:
Kedvem támadt a minap ehhez a salátához, már igen régen készítettem. Gyorsan körbeszaladtam a lakásban, hogy mindent megvettem-e hozzá. Úgy emlékeztem, mindent, de azért nem árt még egy utolsó ellenőrzés, főleg, hogy már be is zengtem a saláta eljövetelét. Hűtő tartalma rendben, zöldséges-gyümölcsös rekesz szintén, olaj is van – na, nem a tűzre… –, géppark adott, még a fakanalak sem törtek el mindannyian, tál is van jónéhány, szóval kipakolhatok, és hajrá!
Begyűjtés:
Kerítettem a kosárból 2 sárgarépát, 1 szelet zellert, 2-2 sárgás- piros (egyik fele sárgás, a másik piros), és zöld almát, meg néhány szem diót, 1,5 dl olajat a polcról, előkészítettem 3 tojást (2-t keményre főzve, 1-nek csak a sárgája kell nyersen), 1 nagypohár tejfölt, 1 kiskanálnyi mustárt a hűtőből és a főhozzávalót, a 15 dkg kéksajtot, és természetesen sót(ízlés szerint) a konyhapultról. Azt hiszem, minden megvan, amire így elsőre gondoltam, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.
A munka dandárja:
Először is megfőztem két tojást, majd a majonézt készítettem el: a nyers tojássárgát egy kis sóval, a mustárral habosra kavartam, az olajat pici adagokban adtam hozzá. (Nem mindig sikerül így majonézt csinálni, és fogalmam sincs, hogy miért nem akar a tojás és az olaj összemajonézesedni. De, túl szoktam járni az eszén! Olyankor, ha ez előfordul, egy kb. evőkanálnyi kész majonézzel kezdem a tojássárgáját kikeverni, utána teszem hozzá a sót és a mustárt, aztán jön bele az olaj. Így minden esetben sikerül.) Ha valaki nem akar bajlódni a majonézzel, használhat készen vettet is. A saláta öntetéhez dupla mennyiségű tejföllel kevertem el a majonézt, ebbe jött bele az apró kockákra vágott kéksajt. Ezt jól elkevertem, hogy a sajt egy része krémesítse az öntetet. (Ha szépen akarjuk tálalni a salátát, hogy ne csak az íze legyen különleges, hanem a látványa is, akkor az egyik sárgás piros és zöld almának a tetejét – a kép szerint – levágjuk, a belsejét kivájjuk, a magház kivételével a többit bele tesszük a salátába.) Összevágtam szintén kockákra az almákat (a héját is rajta hagytam), a főtt tojásokat is, a zeller szeletet (ízlés szerinti mennyiséget lehet bele tenni, aki szereti az ízét, az tehet belőle többet is, nem csak egy kis szeletet), és az egyik sárgarépát a kisebb, a másik sárgarépát a nagyobb hosszúkásra reszelőn gyalultam bele. A diót – kivéve, amit díszítésnek tettem félre – durvára vágva tettem a salátába. Jól összekevertem, beletettem egy részét az almákba, a többit üveg tálkákba, az almákra diót tettem díszítésnek, a tálkákba pedig a dekorált almatetőt. Tálalásig hűtőben tartottam, így volt ideje összeérni a salátának.
Végeredmény:
Hát, mit mondjak? Csak ismételni tudom, amit fent már említettem: frenetikus hatásúra sikeredett! A penészessajt kedvelők egyenesen imádták ezt az íz kompozíciót! Egy napi állás után még finomabb, akkorra érnek össze igazán az ízek! És az almába töltött! Az valami fenséges, ahogy az alma átveszi a saláta ízét! Így, még külön, saláta nélkül is nagyon finom csemege.
Visszatekintés:
Nem bántam meg ezt a rögtönzött, hirtelen felindulásból elkövetett, szinte össze nem illő alapanyagokból álló kreálmányt. Habár az első salátában nem volt dió, mégis finom volt. De valami hiányérzetem maradt az elfogyasztása után. És rájöttem, hogy egy valami még hiányzik belőle, a dió.
Javaslat:
Nem diétás étel. Nem is annak szántam, hanem inkább ínyencfalatnak. Aki szereti a különleges ízek harmóniáját, azoknak nagyon ajánlom, ki ne hagyják ezt a fantasztikus kulináris élményt! Élni lehet enélkül az élmény nélkül, de – szerintem – nem érdemes! :D