Gombás nyelv
Gombás nyelv
A makacs tények:
Hát igen. Azért van az a hús, amit szeretek, és meg is eszek. Sőt! Ez a belsőség kimondottan a kedvencem. Szeretem babérlevéllel, borssal, és természetesen hagymával megfőzve (igazi ínyencség reggelire – másik receptben majd megírom –), szeretem a disznósajtban, rakottan, füstölve, és még nem tudom hányféleképpen. Mindegy, hogy sertés-, vagy marhanyelv, csak legyen. :)
Előzmény:
A gyűjtögető, pakoló szenvedélyem – és akkor az üveg, és doboz mániámról nem is beszéltem… – köztudott, és persze ettől a mélyhűtő sem mentes. Azt a bizonyos gombostűt nem hogy leejteni, bepréselni sem lehetne semelyik polcára, vagy fiókjába – egyesek szerint. De csodák csodája, én mindig találok egy kis helyet, ha nagyon akarok. És általában, nagyon akarok. :) Most viszont az a helyzet állt elő, hogy tényleg nem tudtam sehova sem eltenni a kapott két tálca sertésnyelvet. Így nem volt más választásom – legnagyobb örömömre, mivel már elég rég volt terítéken eme csemege – meg kellett főznöm! Sajnálom, én nem tehetek róla! Ártatlanul kikerekített szemekkel indultam tehát körútra a lakásban, melyik változat legyen előbb, mert hogy nem csak egy lesz, az biztos!
Felderítés:
A körjárat eredménye: első a reggelire való hideg főtt nyelv (amit fentebb már említettem, hogy egy másik receptben megírom, és meg is teszem!), majd azt követően a gombás változata másnap ebédre. A főzéshez minden készen állt, kellékek, alapanyagok rendben, kezdődhet az alkotás.
Begyűjtés:
Most is kerítettem a kosárból 1 fej hagymát, 5-6 db gombát, szintén törtem a mozsárban egy kis (ízlés szerint) borsot (de most már figyeltem az orromra :) ), olajat a polcról, kivettem a fűszeres fiókból 2-3 levél babérlevelelt , előkészítettem a kb 2 kanálnyi lisztet a szekrényből, a kispohár tejfölt, és a két nyelvet a hűtőből. Minden, amire szükség van a konyhapulton, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört. (De nem kellett… most sem :) )
A munka dandárja:
A hagyma pucolásánál és felvágásánál már-már hagyomány az egy korty hidegvíz a szájban, tehát, nem sírok. (De azért biztonság kedvéért az elszívót is bekapcsolom.) Most is szeletben dinsztelem, aztán jön rá a vékony szeletekre vágott nyelv, felöntöm a reggelire főzött nyelv főzőlevével, ha kevés, pótolom vízzel. Fűszerezem törött borssal, és a babérlevelekkel készre főzöm. Van, amikor még a felöntés előtt teszek bele egy kis pirospaprikát – mert nem mindenkinek tetszik a kész étel szürkés színét, a kis paprikától nem lesz olyan sápadt – de nem mindig. Tejfölös habarással besűrítem, főtt tésztával tálalom. Aki jobban szereti a rizst, azzal a körítéssel is kitűnő.
Végeredmény:
Most sem okozott csalódást, igen hamar elfogyott. Hát, erről sem tudtam meg, hogy a kutyának ízlett volna-e… :)
Visszatekintés:
A nyelv és gomba párosítva örök kedvenc marad. Együtt is, de külön külön is szeretem.
Javaslat:
Ezt sem muszáj nekem elhinni, de aki fenséges, rabul ejtő ételt szeretne tálalni, annak nagyon ajánlom az elkészítését. Eddigi receptcserés pályafutásom alatt érkezett több visszajelzés, ami alátámasztja – minden szerénység nélküli – állításomat… Rajtam ne múljon, én mindent megtettem… :D Viszont kérek róla infót!