Fokhagymás kuglóf
Fokhagymás kuglóf
A makacs tények:
Kuglóf, az van. Sima is, csokis is, kakaós is, és még a többi is. Végtelen, szinte megszámlálhatatlan ízű és formájú. És mind édes. Én meg nem vagyok édesszájú. Úgy érzem, felborultak az arányok. Hát, ezen sürgősen változtatni kell! Úgy lett!
Előzmény:
A minap valaki kért kuglóf receptet, és rögtön beugrott a fenti gondolatsor. Tehát, megtettem a szükséges intézkedéseket. Papírt és ceruzát ragadtam, és sebtiben leírtam a rögtönzött receptet, ami immár nem édes, sokkal inkább sós. Sőt, fokhagymás.
Felderítés:
Aztán körbeszimatoltam a lakásban, fellelhető-e minden az első sós, és NEM ÉDES (!!!) kuglófom megsütéséhez. Szerencsére a liszt „hegyekben” állt a rendelkezésemre, margarint pedig már előzőleg bespájzoltam (vagyis behűtőztem J ) az élesztővel együtt. Tejpor szintén akadt, a vízről nem is beszélve. Tojás is. Fűszerek mindig vannak kéznél (ezeknek a szórásához leginkább egy apró, jópofa kis falapátkát szoktam használni). Az élesztő felfuttatásához a cserépedény, a kelesztő tál és a sütőforma is megvan még, ecset (a bekenéséhez) a fiókban várja sorát. A mérleg szintén alig várja már, hogy hasznos lehessen. Nosza, konyhapultra ki minden, azt had szóljon…
Begyűjtés:
Kerítettem a kamrából 40 dkg lisztet, 3 dkg tejport, kevés cukrot a szekrényből, 10 dkg (+ 2 dkg a kenéshez) margarint, 2 dkg élesztőt, 3 tojást (csak a sárgája kell) a hűtőből, őröl borsot, fokhagyma granulátumot a fűszeres fiókból, és természetesen sót a konyhapultról. A 2,5 dl melegvizet pedig… hát, nálunk még a csapból is az folyik J . Azt hiszem, minden megvan, amire így elsőre gondoltam, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.
A munka dandárja:
Először belemorzsoltam az élesztőt a cserépedénybe, tettem hozzá (a fenti mennyiségeken kívül) lisztet, egy kevés cukrot, és annyi (kb. fél deci) meleg vízzel, hogy félsűrű kovász legyen, jól elkevertem, és magára hagytam. Utána a melegvízben, ami a tésztába kell, feloldottam a sót, beleszórtam a borsot, és beleáztattam a fokhagyma granulátumot (kb. 1 teáskanálnyit mindegyikből). Közben kimértem a margarint, és megmelegítettem egy cseppet a mikróban, hogy könnyebben tudjam elkeverni a tojások sárgájával. Majd amikor felfutott az élesztő, beletettem a margarin és tojás sárgája keverékébe, beleöntöttem a fűszeres vizet, hozzáadtam a lisztet, tejport, és a jól kidolgozott tésztát beleöntöttem a margarinozott (ezt úgy szoktam megoldani, hogy mindig egy kicsivel több margarint olvasztok fel, és ebből ecsettel kenem ki az aktuális formát, tepsit ) kuglóf sütő formába. Hagytam kelni egy órát, utána hideg sütőbe tettem, és 180 fokon 40 percig sütöttem.
Végeredmény:
Gyönyörű kuglóf lett! Senki nem mondta volna meg róla, hogy ez nem édes sütemény! Kellemesen fokhagymás íze lett. Amikor fel lett vágva, akkor látszott, hogy nagyon szép, lyukacsos lett a belseje. A formából azonnal ki lehetett venni, nem ragadt oda sehova. Régebben még liszteztem is a formákat, és volt olyan eset, hogy nagyon ragaszkodtak egymáshoz, és csak némi tészta-áldozat árán tudtam csak kipiszkálni a süteményt a formából.
Visszatekintés:
Sajnos a helyzetet nagyban rontotta, hogy nem sokkal előtte lett kész a friss töpörtyű… és együtt a kettő! Hát, az valami csodás íz harmónia, ami így született! Amikor a sós kuglóf ötlete elkezdett motoszkálni a fejemben, akkor még nem is gondoltam arra, mikor, hogyan, és mivel lehetne tálalni. A véletlennek köszönhető, hogy egymásra talált ez a két étel.
Javaslat:
Úgy gondolom, hogy előételként akár töpörtyűkrémmel, vagy más krémmel, színes zöldségekkel dekorálva vendégváró különlegességnek is tökéletes. Vagy akár reggelire lágytojás mellé, kenyér helyett változatosság gyanánt. Érdemes kipróbálni – nem csak a bátrabbaknak –, hátha megtetszik a családnak… :D
Erről is várok visszajelzéseket, kíváncsi vagyok ennek a szokatlan „sütemény”-nek a fogadtatásra!
