Diós tökleves
Diós tökleves
A makacs tények:
A dió nem a kedvencem. Az okát már megírtam (https://csillagaurora.blogspot.hu/. Ennek ellenére mégis megszületett ez a leves recept, és nem akármilyen étel lett belőle. A diót használjuk ugye sütve, krémnek főzve, nyersen, szórva…stb. De így, ebben a formában, leveshez, nem túl gyakran, inkább csak a legritkább esetben.
Előzmény:
Kicsi lányom nézegette a kedvenc könyvsorozatát a könyvesboltban, kereste a legújabb kötetet. Addig én is elfoglaltam magam. A szakácskönyveknél. Én is nézegettem a kedvenc sorozatomat. Egyszer csak szembe jött velem egy olyan leves receptje, amelyikben dió van. No, ezt nekem meg kell vennem, muszáj lesz kipróbálnom. Megvettem. És eltettem jó helyre, hogy meglegyen. Azóta sem találom… De a fantáziámat azért csak piszkálta, milyen is lehet. Aztán egyszer, amikor pakolásztam a konyhában, közben diót rágcsáltam (volt két törött, azt pucoltam meg és kaptam be gyorsan), készültem eltenni a töklevest, de előtte még megkóstoltam, jó-e még (nagyon meleg nyári nap volt, nem csodálkoztam volna, ha mire kihűl, megromlik – volt már ilyenre példa –). Így került össze a tökleves, és a dió íze. Meglepett, mennyire jól összeillenek. Nosza, legközelebb már tudatosan fogom így elkészíteni, mégsem hülyeség amit olvastam anno.
Felderítés:
Először is megnéztem, van-e dió, mert anélkül neki sem állok már töklevest főzni. Volt. Meg tök is. A zöldségek szintén megtalálhatók voltak a helyükön, így indulhatott a nagy mutatvány.
Begyűjtés:
Kerítettem a leveshez a kosárból néhány szem diót, 1 főzőtököt (lehet öreg tök is, sőt, az még jobb!), 1 fej hagymát, 1-1 közepes krumplit, karalábét (lehet nagyobb is, vagy két kicsi), zellert, 2-2 sárga-, és fehérrépát, 1-1 paprikát és paradicsomot, 3 gerezd fokhagymát, 1-1 cikk káposztát és kelkáposztát, a hűtőből 1 evőkanál zsírt, vagy olajat (vagy ha teszünk bele húsleves kockát – én nem szoktam –, akkor zsiradékot nem kell hozzáadni), a fűszeres fiókból (ízlés szerint) egész borsot és köménymagot, morzsolt majoránnát, szárított kaprot, 1 babérlevelet, 4-5 szem szegfűborsot, a teraszról behoztam egy csokornyi petrezselyemzöldet, 2-3 szál zellerlevelet, sót (ízlés szerint) a konyhapultról. A grízgaluskához a szekrényből kb 2 maroknyi (aszerint, ki milyen sűrűre szokta csinálni) grízt, a hűtőből 2 tojást, 1 evőkanálnyi zsírt, ételízesítőt (ízlés szerint) a konyhapultról. Azt hiszem, minden megvan, amire így elsőre gondoltam, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.
A munka dandárja:
Először is a grízgaluskát készítettem el (hogy legyen elég ideje a gríznek megdagadni): a tojások sárgáját kikevertem a zsírral, a fehérjéket felvertem habnak, bele tettem a sárgájába, és a grízt szórva kevertem bele. Betettem az egészet a hűtőbe pihenni. Ezután jött a tökleves, amit ugyanúgy készítettem el, mint a húslevest, csak a hús helyett a megtisztított tököt négybe vágva tettem bele (maggal együtt!) egyszerre a zöldségekkel. Vizet ráöntve, ízlés szerint fűszerezve, elég gyorsan kész lett. A galuskához ételízesítős vizet forraltam, abba szaggattam bele, és főztem puhára. A diót megpucoltam, durva darabokra vágtam, tálalásnál kis tálkában kínáltam a leveshez.
Végeredmény:
Az újdonság számba menő leves fogadtatása meglepően jó volt. Nem számítottam ekkora sikerre. Úgy látszik, másnak is ízlik, ami nekem (vagy csak udvariasságról lehet szó??? :D ). Mindegy kit mi motivált az étel elfogyasztására, a lényeg, hogy nem maradt belőle hírmondó sem.
Visszatekintés:
Őszintén szólva, nem is gondoltam első olvasásra, hogy a dió levesben is jó. Sok mindent kipróbáltam már, ránézésre sem összeillő alapanyagokból készülő ételeket is, Ezzel a levessel is így voltam. Először meglepett, utána megmozdult a fantáziám, és elkezdtem barátkozni a gondolattal, amíg tett lett belőle. De a receptes könyvet azóta sem találtam meg. Most már nagyon kíváncsi vagyok, milyen is lehetett az a recept. Egyszer, talán, valamelyik nagytakarításnál lehet, előkerül… :D
Javaslat:
Ezt a levest elkészíteni nem volt bonyolult dolog. Ha valaki nem elég bátor megpróbálni ezt a látszólag nem összeillő párosítást, nyugodtan eheti dió nélkül is a töklevest. Pont olyan íze van, mint a húslevesnek, egy különbség van csak, gyorsabban készül el. A bátraknak jó kísérletezést, a nem annyira bátraknak pedig kitartást a gondolatbarátkozáshoz! Megéri! (Szerintem :D ) Várom a visszajelzéseket!!!