Csípős tárkonyos cukkíni leves
Csípős tárkonyos cukkíni leves
A makacs tények:
Konyhai gyűjtögető szenvedélyem az eszközökön túl leginkább a zöldségekre, gyümölcsökre, fűszerekre terjed ki. Húsra nem annyira, holott nem vagyok vegetáriánus. A főzelékeket is feltét nélkül, csak úgy, kenyérrel szeretem. Ennek okán nem meglepő, ha egyszerre található, a lakás különböző pontjain persze (polcon, szekrény tetején, mélyhűtőben, szekrényben, hűtőben…), sárgarépa, tárkony, padlizsán (nekem vineta), nektarin, kapor, görögdinnye, borsikafű (nekem csombor), sütőtök, gyömbér (minden formájában), paprika, szójaszósz, paradicsom, rézmozsár, alma…stb. Azt mondják, így nem nehéz „valami”-t főzni. Na, ja. De mit? Nagyon sok, sőt még annál is több recept kering az éterben. De mi van akkor, ha az éter megmakacsolja magát, és nem hajlandó közvetíteni? Vagy a gép gondolja úgy, pihen egy kicsit megfagyva. Akkor jön a kreativitás. Mert az ugye mindig kéznél van!
Előzmény:
Történt a közelmúltban, hogy – enyhén szólva – a szokásosnál is több cukkínit sikerült begyűjtenem (sőt, a jószívű rokonoknak és szomszédoknak köszönhetően folyamatos volt az ellátás). Már főztem a cukkínikből tükrös levest (ez olyan, mint a húsleves – másik receptben majd megírom – ), magyaros, meg nem magyaros főzeléket, csináltam kirántva, meg tokánynak (ez is nagyon finom reggeli étel – másik receptben majd megírom – ) is, a zöldséglecsóba is jutott bőven (szintén finom – másik receptben majd megírom – ), sőt, még kovászoltam is uborka helyett (ugyanez történt meg a karfiollal is – másik receptben majd megírom – ), ja, és a zöldségrakottasba (jénaiban kell sütni – másik receptben majd megírom – ) is tettem belőle, és még mindig árválkodott néhány példány. És itt jött jól a kreativitás, mert még ettem volna egy kis cukkínit… :D Tehát, körülnéztem, milyen „kőleves”-t is főzhetnék? De most teljesen másra vágytam, olyan nagyon nem szokványosra. Mondjuk olyanra, mint amilyen az ököruszály leves volt tavalyelőtt Egerben. :D
Felderítés:
Körbejártam lakáson belül a különböző élelmiszer-fellelhetőségi területeket, és megállapítottam, hogy az ellátás több mint elégséges (legalább hármas)! Utolsó ellenőrzés: víz folyik, gáz működik, gyufa van, kés vág, vágódeszka fa, zöldségpucoló kéznél, fazék a helyén, falapát a fiókban, konyharuha használható, kötény van ugyan, de soha nem hordom (most sem fogom), ja, és be tudok lépni a konyhába… És még a villany is ég (mert ugye addig tötymörögtem, amíg besötétedett)! ;-) Minden adott, kezdhetem! Mit is? Hát a kreatívkodást! Hogy ebből mi lesz??? Lehet, hogy a kutyának sem fog kelleni?
Begyűjtés:
Kerítettem a kosárból 1 fej hagymát, 2 közepes cukkínit, 2-2 sárga-, és fehérrépát, 2-2 paprikát (az egyik, vagy mindkettő is lehet csípős) és paradicsomot, egy fél citromot, törtem a mozsárban egy kis (ízlés szerint) borsot (főleg az orrom alá jutott belőle rendesen), olajat, félmaréknyi szárított csipetkét a polcról, a teraszról behoztam egy marék megszáradt tárkonyt és jól összemorzsoltam, előkészítettem a kb 2 kanálnyi lisztet, cukrot a szekrényből és a kispohár tejfölt a hűtőből. Azt hiszem, minden megvan, amire így elsőre gondoltam, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.
A munka dandárja:
Valaki kitalálta, hogy a hagymát víz alatt kell pucolni, ez egyeseknek nem jött be, többek között nekem sem. Sok variációt hallottam még erre a témára, de az egyik, annyira abszurd volt, hogy muszáj volt kipróbálnom! Roppant egyszerű: egy kortynyi vizet kell venni a szájba, és bent tartani a hagyma pucolása, vágása alatt. Kipróbáltam, működött! (Viszont az rosszul jár, aki nem tud az orrán levegőt venni, de annak nem is kell a víz, a hagymának jó hatása van az orrdugulásra. „Tiszticcsa”.) A hagymát nagyon szeretem, ezért nem is szoktam apróra vágni. Most sem tettem, szeletben dinszteltem az olajon. Közben felkarikáztam a répákat, rátettem a hagymára, kicsit később az összevágott cukkínit is. Amikor úgy láttam, hogy megdinsztelődött, felöntöttem kb. két liter vízzel, sóztam, borsoztam, és a tárkonyt is beleszórtam. Jött még bele a paprika félbevágva, kicsumázva, a paradicsom héjától megfosztva, darabolva. Forrás közben szórtam bele a csipetkét, és közepes lángon, időnként megkeverve készre főztem. Tejfölös habarással besűrítettem, ízesítettem citromlével és cukorral.
Végeredmény:
Hát, az valami fenséges lett! Minden szerénység nélkül állíthatom! De tényleg! Mivel a puding próbája az evés, gondoltam így teszek ezzel a levessel is. Gyorsan átszaladtam a nővéremhez egy jó nagy adaggal, lássam, milyen a fogadtatása a „kőleves”-emnek. Nem várt eredménye lett, ott, egyálltó helyében egyszerre kanalazta be az egészet, mind az utolsó cseppig, nem bírta abbahagyni. Semennyi idő alatt elfogyott az összes leves, így nem tudtam meg, hogy a kutyának kellett volna-e… :D
Visszatekintés:
Ezen a sikeren felbuzdulva, no meg azért is, mert volt még cukkíni, azóta még kétszer készítettem el, és „pudingpróbáztam” többeken azonos eredménnyel. Valahogy nem tudtam megunni ezt az ízösszetételt. Hús? Dehogy! Ez nekem pont így jó!
Javaslat:
Nos, nem muszáj nekem elhinni, ki kell próbálni! Csak szorgalmazni tudom: minél előbb, annál jobb! És ha elkészült, és ha ízlett – vagy ha nem, akkor is – kérlek, jelezd felém a tapasztalatidat! Türelmetlenül és kíváncsian várom! Addig is írom szép sorjában a megígért többi étel receptjét! És ha ügyes vagyok, még képet is teszek fel róluk (de erre nem mernék megesküdni… :D).