Avokadókrém

2013.10.14 21:41

Avokadókrém

 

A makacs tények:

Zöld. És nagyon nem hazai termésű, nem szokványos, nem hasonlít semmire (vagy mégis?). És mint ilyen, engem nagyon érdekel. Kimondottan izgatja a fantáziámat.

 

Előzmény:

Szeretem a velőt. Többek között pirítóson. Egyszer azt hallottam, hogy van olyan zöldség (vagy gyümölcs, ki tudja?), amelyiknek az íze pont olyan, mint a velőé. Ez sok-sok éve történt, akkor még csak nagyon elvétve lehetett látni 3-4 szemet belőle egyes boltok polcán. Azt is csak nézegették a vásárlók, méregették, töprengtek, hogy mi a csuda lehet az, de nemigazán szánták rá magukat a kipróbálásra. A legbátrabbak is csak addig jutottak el, hogy megkérdezzék a nevét, aztán hümmögve mást vegyenek.  Vállalkozó szellemű vagyok, így „egy életem egy halálom” felkiáltással hazavittem egyet megkóstolni. Úgy, mint a velőt. Pirítósra csak elkaparva, megsózva. Nagyon ízlett. Rászoktattam a nővéremet is. Aztán jöttek a különféle receptek, variációk. Azóta a gyerekeim is szívesen eszik.

 

Felderítés:

Nem sok minden kell a krémhez. Avokadó, meg krém. Ha vicces akarnék lenni. De azért ettől több kell. Természetesen avokadó mindenféleképp, meg fűszerek. Keverőtál meg a fakanál természetes, szinte mindig elől van.

 

Begyűjtés:

Kerítettem a kosárból 1-2 gerezd (ízlés szerint) fokhagymát (vagy granulátumot), törtem a mozsárban borsot (ízlés szerint) (főleg az orrom alá jutott belőle rendesen), 1 evőkanálnyi olajat, a polcról, 2 közepes avokadót, esetleg 1 tömlős sajtot (lehet akár füstölt ízesítésű is), vagy 1 kispohár tejfölt a hűtőből, és természetesen sót (ízlés szerint) a konyhapultról. Azt hiszem, minden megvan, amire így elsőre gondoltam, ha mégsem, akkor így jártam, és megyek még egy kört.

 

A munka dandárja:

Az avokadókat hosszában kettévágtam, egy evőkanál segítségével kiemeltem belőlük a magokat, majd húsát is a kanállal fejtettem le a héjáról. Egy magasfalú keverőtálban villával összetörtem, beleöntöttem az olajat (lehet bármilyen, nem fontos hogy olívaolaj legyen), fűszereztem sóval, borssal, fokhagymával. Ezután fakanállal jól kikevertem, szinte habosodásig.

 

Végeredmény:

Nagyon ízlett, mint mindig. Van, amikor egy kicsit megbolondítom vagy tejföllel, vagy sajttal. Ilyenkor a krém több fűszert igényel a kikeveréskor, és annyi „bolondítás”-t adok hozzá, amennyit a fűszerezés megenged, és még az avokadó íze is érződik.

 

Visszatekintés:

Nem csak reggelire pirítóssal szoktam tálalni, hanem más ötleteket is bevetek, hogy a különlegességét kihasználjam. Előételnek, és sós desszertnek is szervíroztam már (ezt egy másik receptben megírom) szülinapra, igen nagy sikert aratott az ünnepelt és a vendégek körében egyaránt.

 

Javaslat:

Amellett, hogy nagyon finom, még egészséges is. Azoknak is ajánlom, akik nem kimondottan hívei az egészséges táplálkozásnak (mint például én, sok tanúm van rá – úgymint a kilóim – :D ), akik szeretik a jó ételeket készíteni is és enni is. Szemet gyönyörködtető tud lenni más krémek társaságában. Csak a fantázia szab határt a variációknak. Jó ötletelést, és várom a végeredményeket! Fotó is jöhet!